2013. július 20., szombat

1.fejezet - Környék



A

pró csókok lepték be a vállam, azzal a szándékkal, hogy felébresszenek. Sikerült, bár nem mutattam. Jó kis taktika. Tudtam, hogy a barátom addig folytatja, míg el nem éri célját én viszont nem tagadom, élveztem. Pont ezért játszottam el neki a Csipkerózsikát. Vállamról át tért a nyakamra és mutató ujját végig húzta csupasz hátamon, a gerincem vonalán.

Sajnos túl jól ismert ahhoz, hogy tudja a nyakam mennyire csiklandós.. Nem bírtam sokáig. Feladtam mikor ajka másodszor érintette meg a bőröm, és az arcát hátrébb toltam halkan kuncogva.

-          Jó reggelt, bébi. – dörmögte halkan és teste alá gyűrt. Alkarján támaszkodott mellettem, így izmos felsőteste karomhoz, és a hátamhoz simult.
-          Hány óra…? – a nap már nem tűzött az üvegajtókon, de világos volt, így kénytelen voltam azt gondolni, hogy már dél is elmúlt. Nem szokásom így ébredni ilyenkor, egy szál bugyiban, a barátom ágyában, a lepedőjébe gabalyodva, de… ez is megtörtént. Lassan fél éve együtt vagyunk, mégis csak tegnap került arra sor, hogy nála töltsem az éjszakát. Általában ő szokott nálunk időzni, de a tegnapi nap mégis más volt. Úgy az egész teljesen más, mint szokott.
-          Nem tudom, még korán van.  – hajolt oda hozzám és hirtelen felindulásból megpuszilta az orrom. Elmosolyodtam ő pedig a hátamra fordított. Vészesen kapartam, hogy magam előtt tarthassam a lepedőt, mert, ahogy már említettem, egy szál textil volt rajtam. Őt viszont ez kicsit sem zavarta épp ellenkezőleg. Gyönyörű barna szemei, hosszú fekete szempillái alól lesték, ahogy azon vagyok, hogy a vékony fehér anyagot magamon tartsam. Elvigyorodott, és közben a bal vállára támaszkodott, hogy a jobb kezével lehúzhassa rólam, de nem igazán akartam neki hagyni. Eleget látott már belőlem, az is szörnyen kínos volt nekem. Valamiért csak akkor vagyok megelégedve az alakommal és a kinézetemmel, ha van rajta ruha. És a rosszabb napokon még akkor sem.
Tetovált karján megfeszültek az izmok, mikor megérintettem őt, hogy leállítsam. Imádtam, hogy magabiztossága egy pillanatra ilyenkor szertefoszlik.
Kezemet végig csúsztattam izmain, majd végül tarkóján kötöttem ki. Puha, fekete hajába túrtam – amit rajtam kívül egyetlen "csajának" sem engedett – és egy kicsit közelebb vontam magamhoz. Nem volt kedvem hosszú szemezésekbe kezdeni, csak egyszerűen érezni akartam, ahogy nyelve körbe rajzolja az enyémet. Tudattam is ezt vele és bele kóstoltam telt ajkaiba. Hosszú ujjai vékony derekamba mélyesztette és súlyával rám nehezedett, válaszul pedig keresztülfontam csípőjén a lábaim. Pontosabban csak ez egyiket, mert a másik nem tudott szabadulni alóla.
Szájának enyhén dohány íze volt, gondolom, mint általában egy szál cigarettával kezdte a napot és nem a borotválkozással. Kezemet arcára tettem, és borostás arcát kezdtem cirógatni. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan felnőttünk, mikor pár éve még közös bunkert építettünk a hátsó kertben, erre most... nem tudok erre szavakat.
Imádom e mellett a pasi mellett élni az életem. Mellette teljesen önmagam lehetek, elfogad olyannak amilyen vagyok. Biztonságban érzem magam és egyszerűen boldoggá tesz.
Hihetetlen egyébként ez az egész. Ő egy kiköpött rosszfiú. Ezer és egy lánnyal volt már dolga, mégis úgy döntött, megállapodik nálam. Vicces, hiszen gyerek korunk óta ismerjük egymást, és tizennyolc év elteltével egyszer csak bum. Nem tudom mi lelte, mikor kitalálta, hogy szerelmes lett. Leesett az állam.  Főleg mikor elmondta, hogy kibe. Azt hittem csak ugrat, hiszen neki nem az ilyen én fajta lányok az esetei és egyébként is... A legjobb barátom. De valahogy fél térdre ereszkedve az ablakom alatt énekelve, virággal a kezében nem igazán úgy nézett ki, mint aki nagyon vicces kedvében lenne. Még a mai napig emlékszem erre a pillanatra.
Zayn idő közben elhúzódott tőlem és hagyat feküdt mellém. Nagyokat sóhajtozva kémlelte a plafont és fogta a kezem. Egészen addig míg fel nem álltam mellőle és a székére dobott pólóját magamra nem vettem.
-          Mit tervezel mára? – fordultam az ágyon fekvő félmeztelen barátom felé. Hiába vagyunk már jó ideje egy pár képtelen vagyok betelni vele. Talán ilyenkor mondják, hogy szerelmes vagyok, nem? Hülye kérdés. Az vagyok.
-          Majd a fiúk hívnak. Megyünk bandázni. – támasztotta karját a feje alá.
-          Ohh. – bandázni.. nem is tudom összefoglalni mit is ért ez alatt.. Talán a vandálkodni, a legjobb szó, de még ez sem a megfelelő.
-          De te is jössz velem! – Zayn hirtelen felpattant az ágyról és mellém sétált. – Jössz velem, ugye?
-          Nem tudom, a barátaid utálnak engem. – elhúztam a szám, ő viszont feszülten rázni kezdte a fejét.
-          ..Harry például kedvel téged. – mosolyodott el. Próbált meggyőzni de nem igen sikerült neki. Harry egy perverz állat. Mindenkit kedvel aki nem a saját neméhez tartozik. …Ettől függetlenül viszont nem rossz a társasága, de nem mernék kettesben maradni vele.
-          Szerintem az a srác talán túlságosan is kedvel nem gondolod?  - húztam fel a szemöldököm.
-          De, de nem érdekel téged ezért engem sem. És nem utálnak Enn, miből gondolod ezt? Még új vagy nekik, csak meg kell, hogy szokják, hogy barátnőm van. – áh.. tényleg nem utálnak, csak bele kötnek mindenbe amit teszek, megjegyzéseket tesznek rám és azt találgatják melyik nap vág Zayn az ágyára. Hogy utána már ne lássanak többet. Igen, Zaynnek még sosem volt komoly kapcsolata. Sőt. Semmilyen kapcsolata nem volt még, csak sima sex. Ezért is gondolják, hogy miután ezt tőlem megkapta feleslegessé válok a számára. De eddig nem úgy néz ki.
-          Nem hiszem, hogy csak erről lenne szó.  
-          Pedig erről van szó. De ne törődj velük, egyszer csak megszokják!
-          De…
-          Semmi de, már csak azért is jönnöd kell, hogy idegesítsd őket. Hidd el jó buli lesz. – gondolom mennyire. Hiába Zayn ott az úgymond főnök, mégis képesek engem halálra szekálni. Nem értem minek kell engem ilyenbe belerángatnia.. Azok rossz emberek.
-          Jól van, jól van. – sóhajtottam egyet és kibújva kezei közül sétáltam a fürdőbe.
Egy gyors zuhany után pasztell rózsaszínre festettem a körmeimet és a kedvenc tusommal egy-egy vékony vonalat húztam a szempilláim tövébe.
Egy koptatott farmeranyagú fekete rövidnadrágot vettem magamra és mivel póló fogytában voltam, Zaynét vettem vissza.  A tükör elé sétálva kezdtem méregetni magam és.. hogy is mondjam? Tök felesleges volt nadrágot húznom, hiszen a felső eltakarta. Nagyjából a combom közepéig ért. …Hát ez van.
Leszaladtam a földszintre, ahol megpillantottam a barátomat, hogy a konyha pultnak támaszkodva telefonált. Nem szokásom hallgatózni, és most sem állt szándékomban, de vissza már nem fordultam. Megálltam az ajtóban, és vártam, hogy abba hagyja ezt az érdekfeszítő beszélgetést. Addig vagy ötvenszer végignéztem rajta. Ő is fekete farmert viselt, hozzá pedig egy világos inget, ami hanyagul lógott rajta, mégis mintha direkt így állította volna be. Lábain pedig bakancs volt. Igazából, hiába volt nyár, nem volt meleg. Sőt délután kifejezetten kezd hideg lenni.
Hosszú hallgatás után Zayn is végre megszólalt.
-          Neki annyi. Ne aggódj, nem jön rá senki. Falaznak nekünk. …Oké, lassan akkor megyünk. Cheyenne is jön. Talán probléma? Na gondoltam! Később látlak! – tette le a telefont és egy nagyot sóhajtott.
-          Ők voltak? Baj, hogy megyek? – aggodalmasan sétáltam közelebb hozzá. Csillogó barna szemeit megforgatta és megérintette az állam.
-          Enn. Én azt akarom, hogy gyere. A többiek pedig azt akarják amit én. Ne aggódj miattuk. Nem ha bármi rosszat tesznek veled, a szart is kiverem belőlük. – elmosolyodtam halkan felkuncogtam, míg izmos hasára tettem kezeim. Azok lassan oldalára csúsztak, majd hátára. Ritkák Zaynnel az ilyen pillanatok mikor éppen ölelkezünk, vagy összebújva egy takaró alatt nézünk valami romantikus filmet. Pont ezért élvezem, mikor a mellkasára hajthatom a fejem és pár pillanatig hallgathatom szívverését. Mint most. Csak sajnos ő inkább azért van oda, ha vadul csókolózunk, és így ezek a percek legtöbbször elmaradnak. És bár tudom, Zayntől ezt talán nem fogom megkapni, sosem, én így szeretem őt, ahogy van.
Míg ezen gondolkodtam, Zayn a kezét lassan farzsebembe csúsztatta, és a fenekembe markolt. …Ő mindig is azt monda nekem, én más vagyok mint a többi lány, ezért vagyunk legjobb barátok. De ahogy egyre mélyül el ez a kapcsolat, kezdem úgy érezni, elvesztettem a legjobb barátom. Ezzel együtt pedig azt is, hogy különleges legyek.
Lehet, hogy már én is csak egy vagyok neki a sok közül. Nem az az egy. Láttam már őt rengeteg lánnyal, akit egy nap alatt le is cserélt, és talán ebben az egyben különbözök tőlük. De abban nem, hogy lényegében kezd ugyan úgy bánni velünk.. Talán azért érzem ezt, mert hiányzik mikor még védelmező karjaiban pihenhettem ki a nap kemény dolgait úgy, hogy meghallgatott és ajkai nem akadályozták meg a beszédemet.
Oké, lehet ez most úgy hangzik problémáim vannak ezzel a kapcsolattal, vagy Zaynnel, de egyáltalán nem. Bármi kétely támad bennem elég ha a szemeibe nézek máris eloszlanak a fekete felhők a fejem fölül. Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy szerelmes vagyok, és nincs az a dolog, vagy ember, vagy akármi ami ezen változtatni tudna.
                                                                      ________________

Órák teltek, amíg meg nem érkezett, az a hívás, ami azt jelezte indulnunk kell. Már délután volt, és otthon voltam. Voltunk. Apának segítettem, a legújabb autót rendbe tenni, amíg el nem indultunk, vagyis mostanáig. Zayn megjelent az ajtóban és a szemével maga mellé vonzott.
-          Apa, most mennem kell. – dobtam az olajos rongyot az asztalra és visszabújtam a magas sarkúmba. – Megleszel egyedül? – kérdeztem, mire ő kicsúszott a jármű alól.
-          Persze Blue, de vigyázz magadra. – pattant fel és a homlokomra nyomott egy puszit.
-          Nemsokára jövök. – mosolyodtam el és Zayn mellé sétáltam aki, csak intett egyet apámnak, majd átkarolva engem indult el a kocsija felé. Mellette sétáltam a fekete Bentley-hez. Kinyitotta nekem az anyós ülés felöli ajtót és miután beszálltam, elegánsan becsapta. Zayn egy másodperc leforgása alatt bent termett és mire észbe kaptam már rég úton voltunk. Sajnos imádott száguldozni, akár az autójával, de sokkal inkább a motorján ülve. Ezért, és még sok másért gyakran kerül összetűzetésbe a hatóságokkal, ami nagyban hozzá járul a hírnevéhez. Ezért is volt ő Zayn Malik. Érdekes, hogy nagyjából három éve. Négy, négy éve mikor ő tizenhat lett én pedig abban az évben töltöttem be a tizenötöt. Akkor alakult meg ez a csapat, és Zayn azóta javíthatatlanná vált. Különböző lett a baráti körünk, és nem mindennap tudtunk találkozni, ahogy régen. Így semmi esély nem volt arra, hogy a „helyes úton” tartsam őt, pedig igazán igyekeztem.. Egy baj volt: pár éve valami furcsa érzések lettek úrrá rajtam, ha vele voltam. Nem tudtam, hogy mi ez, de nem is igazán foglalkoztatott. Akkor jöttem rá, mennyire komoly ez, mikor az első lány látogatta meg őt a házában. Mondhatni össze törtem, de ő erről persze nem tudott. A becstelen diáklányok és a többi, akiket inkább nem illetnék jelzővel pedig csak sorakoztak az ajtóban. Hányinger kerülgetett, mikor azok a hülye libák elégedetten vigyorogtak rám, hiszen sokáig azt gondolta mindenki, hogy Zayn a barátom. Röhögve tagadtuk le, és akkor még nem gondoltam ez később mennyire rosszul fog esni..
Az utunk egy régi országúton vezetett, ahol egy lélek sem volt. Még sosem jártam erre, ez lesz az első alkalom, hogy Zayn ide hoz a „főhadi szállásukra.” Ezért is izgultam annyira. Az elmúlt időben rendszeresen találkoztam a barátaival, akik elmondhatom, hogy egyáltalán nem szívlelnek. Ők kategóriákba sorolják az embereket – ahogy a legtöbben – és én a tökéletes életű, naiv, megjátszós szende szüzek közé lettem sorolva. Vicces, mikor egyik sem igaz rám. Igen a népszerűek és a kevésbé népszerűekkel is egyaránt jól ki jöttem, hiszen nem volt nagy szám. Csak meghúzódtam mellettük, és bár volt akit gondolatban meg fojtottam egy párszor, nem mutattam ennek semmi jelét. Egyedül ők azok akiknek böki a csőrüket, hogy ilyen vagyok Csak mert én nem iszom, se nem dohányzom és a drogokkal is hadilábon állok, a rendőrséget pedig még távolról se ismerem? De ha ezért naiv lennék, tökéletes életű vagy megjátszós szende szűz, akkor ezek az emberek még hülyébbek mint gondoltam. Csak kár, hogy egyáltalán nem ismernek. De nem baj, megpróbálom elfogadni, és túl lépni rajta.
Nem érdekel eldöntöttem. Azért mert a mindenhonnan összekerült csőcselék ezt gondolja, nem kell foglalkoznom vele. Azt hiszik milyen menők, csak mert a szüleik kidobták otthonról, vagy ők szöktek meg tőlük, és akinek családja van, azt elítélik, ha csak az a valaki nem küzd meg a tiszteletükért. Övék a világ, azt gondolja mind, és hogy ítélkezhetnek az emberek felett. Ha kicsit nagyobb szám lenne, még hangot is adnék ezeknek a gondolatoknak, de az a helyzet, hogy én nem ilyen vagyok. Félek tőlük. Ezek nem azok az emberek akik nem emelnek kezet a nőkre. Magasról tesznek arra, hogy ki vagy. Ha nem vagy nekik szimpatikus, véged. Ezért szépen befogom a szám és megülök a hátsómon. Nem keltek feltűnést és szépen viselkedem, ahogy mindig is szoktam, még akkor is ha belül fojtogatva érzem magam.
-          Itt is lennénk. – szólalt meg a barátom, és egy nagyot sóhajtva felém fordult. – Ne legyél ideges. Ha látják, hogy félsz élve felfalnak. – fogta meg kezeim és próbálta őket felmelegíteni, ugyanis arcomból és kezeimből is kiszaladt az összes vér, amint ide értünk.
-          …Ki mondta, hogy félek? Nem félek és ideges sem vagyok. – áhh.. csak csomókban hullik erről a hajam és annyira remeg a lábam, hogy már bánom a cipőválasztást.
-          Dehogy vagy. – nevetett, majd kiszállt az autóból és az oldalamra jött. Megfogta ismét a kezem, Ujjainkat jól összekulcsolta és szorosan mellém húzódott. – Készen állsz? – nagy nehezen bólintottam, mire elindultunk ennek az elhagyatott gyártelepnek az egyik romos épülete felé. Most kezdett lemenni a nap, így még zaklatottabb lettem. Fogalmam sincs, hol vagyok, és Zayn, aki azon van mindig, hogy megvédjen engem közéjük hoz? Hogy van ez?
Azt gondoltam percekig kell majd sétálnunk, de nem így volt. Zayn hirtelen befordult az egyik sarkon, ahol rögtön egy lépcsővel találtuk szembe magunkat. Ő egyre szaporábban lépkedett, és én amennyire csak tudtam vissza tartottam, de késő volt. Az egyikőjük meglátta, hogy jövünk és berohant elújságolni a többieknek. Egyetlen perc telt el és már be is állítottunk hozzájuk, az omló falú alagsorba, ahol nagyon halovány volt a világítás, a zene viszont annál hangosabb. Szanaszét volt tagelve az egész hely. Mindenhol kisebb klikkekben ültek az emberek, akik azonnal ránk szegezték tekintetüket, ahogy beljebb sétáltunk. Zayn erősebben szorította a kezemet és észrevétlenül rám pillantott.
Megálltunk egy lépcsőnél ami a falban végződött, és Zayn fel pattant a tetejére.
-          Na, aki még nem nézne minket, most figyeljen! – egyetlen mondatával elérte a teljes csendet és a tisztelet teljes figyelmet minden egyes személytől. – Ő itt Cheyenne. – gyengéden meg fogta a kezem és egy kicsit megemelte, de azonnal el is engedte. – A barátnőm. – egészítette ki a mondatot. – És nem tudtuk le beszélni róla, mert szeretem ezt a lányt, szóval egy rossz szót sem akarok hallani, értve? – kérdezte, mire a társaság nyüzsögni kezdett majd vállat vonva bólintottak. Egy magas elég szögletes arcú fiú sétált ki hozzánk és Zayn vállára tette a kezét.
-          Bemutatkozna nekünk az új tag? – világoskék szemeivel, mintha átnézett volna rajtam, pedig ont ellenkezőleg. Olyan mélyen nézett a szemembe szúrós tekintettel, hogy az már fájt. Pedig a szőke haja még takart is belőle egy keveset.
-          Nem, nem én nem vagyok tag. Csak elkísértem a barátom. – a kezeimet védelmezően magam elé tartottam és testtel kicsit meghátráltam.
-          Nem számít, hogy tagnak gondolod-e magad van sem. Itt vagy, mi pedig nem ismerünk. – pont ez az. Nem ismernek, de azért jobban tudják, hogy ki vagyok.
-          Enn, csak felállsz ide, és mondasz pár szót magadról. Nem egy nagydolog. – ugrott le mellém Zayn, majd oda ült, ahol az előbb még ált és maga elé húzott.
-          Tudod, hogy lámpalázas vagyok, ha ennyi ember előtt kell beszélnem. – takartam el kezeimmel az arcom, mire lehúzta azokat az ölébe.
-          Tudom bébi, de képes vagy rá. – csak megráztam a fejem mire elnevette magát. Zayn hátra fordul és a fiúra nézett. – Megcsinálja, csak egy kicsit összeszedi magát. – a srác megvonta a vállát és laza léptekkel visszasétált, oda ahonnan jött. – csak annyit mondasz amennyit muszáj. – feszülten megvontam a vállam és egy nagyot sóhajtottam. Egyszerűen képtelen vagyok ennyi ember előtt beszélni. Sosem szerettem, ha ennyi szempár szegeződik rám, főleg ha közben még beszélnem is kell hozzájuk. Ezeknek az embereknek meg aztán főleg nem abba a fajtába tartoznak, akik figyelmen kívül hagyják, ha esetleg megbotlik a nyelvem, vagy rosszabb…
-          Oké, megcsinálom, de még nem most. – barátom ajkai hirtelen arcomra cuppantak, de nem időzött sokat. Azonnal szembe is fordult velem, és miután kicsit feljebb ült, az ölébe vett. Nagy forró tenyere combomon járkált, közben pedig a többiek tekintete rajtunk. Harry, Danie és Louis. főleg ők néztek minket. Ők azok és Zayn, akik normálisak ebből a „családból”, vagyis, hát akik nem néznek ki innen. Mint mindenki más ők is rólunk beszéltek. Csak ők nem arról, hogy milyen hülyén áll rajtam ez a nadrág, vagy hogy nem illek Zaynhez, hanem arról melyik lenne arra az alkalmas pillanat, hogy ide jöhessenek hozzánk beszélgetni.  
Úgy tűnik a mostanit gondolták, hiszen mellénk telepedtek a lépcső, különböző fokaira és egyesével köszöntek. Louis ült a legtávolabb, ő volt mindig is a legzárkózottabb. Vagyis annak mutatja magát, ha ennyi ember van körülötte. Kisebb társaságban hamarabb felenged, de akkor sem adja teljesen magát. Egyszer láttam a valódi énjét, de az sem szándékos volt, és ő nem tud róla. Pár fiúval, többek között Zaynnel beszélt egy lányról. Fogalmam sincs mi a neve, de úgy hallottam, nem az ő fajtájuk. Azt mondták, tiszta a lány, mint én és egyikünket sem lenne szabad bevonni ebbe a dologba. Ezek alapján csak arra tudok gondolni, hogy a barátnője, csak hogy ő nem teszi ki ilyen veszélyeknek a lányt, nem úgy mint Zayn engem. Harry már egy fokkal közelebb ült, csakhogy ő nem azért tartotta a távolságot, mert zárkózott, hanem, mert ahogy már említettem kegyetlen mennyiségű perverzitás szorult ebbe a srácba és Zaynt nem nehéz felhúzni, de Harrynek még külön tehetsége is van hozzá. Őt is ugyan abba a kategóriába tudom sorolni ahova Zaynt is. A helyes rossz fiú. Talán Harry egy kicsit kevésbé „rossz” viszont helyette több lánnyal volt dolga. Ami persze még inkább azt érzést kelti Zaynben, hogy távol kell engem tartania tőle.
És végül Danie, neki semmi ilyen sztorija nem volt. Ő egyszerűen közvetlen barátságos, és nem igazán érteni mit keres itt. Azt mondják, hogy az egyik srác hozta őt ide, mint most engem Zayn. A pasi elhúzott, ő viszont itt maradt.
-          Szóval tényleg igaz a hír. – mosolygott Danie és rám nézett. – Zayn barátnője.  – fogta meg szőke tincseimet és visszaengedte a vállamra. – Nem értem! Itt egy lány. Hetek óta együtt vagytok..
-          Fél éve. – helyesbített Zayn büszkén.
-          Pláne! Ez nagyon durva. Mi lett a Zayn Malikkal? – ezt kérdezi mindenki, az első nyilvános csókunk óta. De Zayn csak annyit mond:
-          Szerelmes lettem. – lágy tekintettel nézet rám, én pedig csak halkan kuncogtam az ölében.
-          Mindenki arról beszél, hogy csak azért vagytok még „együtt” mert Blue nehéz eset és nem adja be olyan könnyen a derekát. – suttogta Harry. Nem akarta, hogy a többiek is hallják, hogy most tulajdonképpen őket beszéli ki.
-          Hallottam róla. – sóhajtottam egyet és az ölembe vettem a kezeim.
-          Nem értem ezt a logikát. Ha csak azt akartam volna, miért pont a legjobb barátomtól akarnám?
-          Azt mondják, miután lefekszel vele kidobod. – foglalta össze az előbbit Louis, hiszen Zayn nem pont arra válaszolt, de ők hallani akarták a véleményét erről. Vagyis, igazából válaszolt, de nem konkrétan.
-          Hülyeség. Már megtettem volna, ha ez a célom. – ingatta a fejét. Mikor az a szúrós szemű srác mellénk guggolt. Valami kaján vigyor ült az arcán és az eleve nem túl nagy, de meglehetősen szép kék szemei összeszűkültek és szemei körül ráncok keletkeztek.
-          Szóval megfektetted? – leesett az állam, hogy lehet valaki ennyire… ennyire paraszt? Legszívesebben arcon vágtam volna, de nem tettem. Zayn viszont igen. Vagyis csak akarta. Nem keltek jó benyomást a többiekben, ha a barátom az első nap összeverekedik valamelyikkel miattam, így kénytelen voltam megállítani az öklét. Danie teljes mértékben megértette a helyzetem és ugyan olyan lazán, ahogy Zayn akarta meglendítette vékony kezét és arcon csapta a fiút.
-          Mekkora egy bunkó vagy te! És ha megtörtént?! Ez a normális, és neked semmi közöd nincs hozzá. – vékony mutató ujjával bökdöste a srác mellkasát, miközben ő az égő arcát fogta, hátha ezzel enyhíti a bizsergést.
-          Csak kíváncsi voltam, hogy Blue egy újabb ribanc-e vagy s… - Zayn félre tett az öléből. Ez nem az én napom. Nem hagyta a fiúnak, hogy befejezze a mondatát. Pontosabban de igen, engedte. Ő nem fejezte be. Szemei hirtelen kidülledtek a mérges Malik látványától. Lassan felállt és mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy futott el. Zayn pedig követte volna, ha nem csimpaszkodom karjába és Louis nem ül be az útjába. Bár az utóbbi nem annyira zavarta volna. Átlépi. De tudta, hogy nekem valami fogós indokom lehet miért nem akarom, hogy szétrúgja a seggét. És volt is amit bizonyára Louis Danielle és Harry is tudott, pedig senkinek nem szóltam róla.
Visszahúztam a barátomat magam mellé, és egy hatalmasat sóhajtottam.
-          Zayn ez nem lesz így jó. – mondta Harry. – Bluenak igaza van. Most hoztad ide, nem verekedhetsz miatta. – ő lazán vállat vont.
-          Engem fognak kicsinálni e miatt, nem téged. – motyogtam alig érthetően. Őszintén féltem tőlük. Már mondtam: képesek mindenre.
-          Nem, nem fognak. – karolt át aggodalmasan.
-          …Meddig kell még itt lennünk? Ha gyorsan lezavarom a bemutatkozást elmegyünk? – kérdeztem reménytől csillogó szemekkel rá pislogva.
-          Este elkapjuk azt a nagyképű sznobot, tehát nem mehetünk el. Számítanak rám. – ismét sóhajtottam. Nem vagyok itt sok ideje, sőt! Most jöttünk de már elég volt belőle. Egyetlen dolog volt ami ki tudott volna innen szabadítani. Egy hívás. Apától, hogy menjek haza. Bár ez esélytelen. Nemrég jöttünk.
Hiába, mégis a telefonom ennek ellenére zörögni kezdett. Áldottam az eget amiért ez megtörtént. Hatalmas kő esett le a szívemről bár még az sem tudtam ki az és mit akar. Villám gyorsan elő kotortam farzsebemből és megnéztem a kijelzőn villogó nevet. Ronan. Az egyik srác a műhelyből. Gondolom van egy kis plusz munka és kéne a segítségem. Boldogan emeltem fülemhez a mobilom.
-          Szia, ...Blue! - Ron hangja feszültnek tűnt.
-          Helló Ronan, mi ..?
-     Apádat kórházba szállították. 




7 megjegyzés:

  1. Imáádom *-* Nagyon tetszik ez a rész,bírom hogy Zayn gonosz! :D Bár mondjuk egy kicsit csalódott voltam mert azt hittem ez is Niall-ös lesz,de tévedtem :/ :) Se baj,na szóval nekem tetszik az infinator-ok :D Ja,és én szerinte a másik blogodat választanám 101.részt :) Persze nehogy félre értsd,ezt a blogot is imádom-pedig még csak most kezdete-,de nagyon tetszik,és persze ide is várom a kövi részt :)♥

    VálaszTörlés
  2. mar most tetszik az egesz :D hat jo lenne ha ott is lenne 101 resz es itt is 2.resz :DD ..
    nagyon tetszik ahogyan irsz en nem birnek sztem 1 fejezetett sem kitalni osszerakni ugy h ertelmes legyen xd ..de neked meg van a tehetseged es remelem soha nem fogod abba hagyni az irast! :) varom a kovetkezo reszeket itt es ott is :D
    xoxo <3

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlen jó! Nagyon cool az infinator,és én már biztosan az vagyok! Tökéletes a sztori,hozd gyorsan a kövi részt! Aztán a másik blogba (amit imádtam,és nagyon sajnálom,hogy befejezted) legyen egy 101.rész!!! Valami 10 év múlva,vagy nem tudom :DDD Nagyon tehetséges vagy,és ezek a leírások *----* Zayn hihetetlen aranyos,Niall meg nagyon bunkó :// :))) Aztán már nagyon áááá-s a vége (szóval,a 'Miért itt lett vége,nem fogom kibírni??!!) így muszáj azt mondanom,hogy gonosz vagy,hogy itt hagyod abba :DDD Persze,nagyon izgalmas így Következő réééészt! Így tovább,nagyon szeretem (már) ezt a blogod is!
    ♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Infinator!!!:) imádom. A másik blogot nem olvastam, úgyhogy ide kérem a következő részt!! Annyira imádom, hogy Zayn ilyen. Remélem a végére nem lesz ilyen fú de nyálasromantikus..:) *-* <3 imádooooom,gyorsan kövit!:)

    VálaszTörlés
  5. Infinator! Mostantól énis közéjük tartozom. A Niall- es blogodat nem olvastam, de ha tudodmajd egyszer küld el vagy tedd ki mert érdekel. Várom a következő részt és csak az előttem szólókhoz tudok csatlakozni. nagyon jól irsz és már nagyon várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  6. Naagyon imadom a blogod ebbol az 1 reszbol is! :) kulonleges bar kicsit csalodtam abba h Niall ilyen gonosz volt! :D nagyon jol irsz! :) siess!es nekem is tetszik a "nevunk" :D *---*

    VálaszTörlés
  7. Légyszi új részt,imádom!!!!:o♥♥ A nevünk pedig tökéletes:*

    VálaszTörlés