2013. augusztus 11., vasárnap

4.fejezet - Másik oldal


S
zemeim lassan kinyíltak egy ismerős illatra. Nem a barátomé volt, de nem is egy személyé, inkább valami ételé. Ha minden igaz, ez a híres Malik palacsinta lehet. Összefutott a nyál a számban már a gondolától is és elmosolyodtam. Zayn palacsintát süt? ...Nekem?
Fáradtan, de vidáman felültem, és a konyha felé néztem hátha meglátom barátomat egy édes kukta sapkában, vagy kötényben. Hunyorítani kezdtem, hogy élesedjen a kép, de csalódnom kellett, mert nem volt ott. Elcsigázottan fordultam magam elé, mikor megpillantottam a csuklómra kötve a nyakkendőjét. 
Tegnap este kicsit elvadultak  a dolgok. Még mindig átjár az a bizsergés, ha csak rá gondolok. Talán meg merném kockáztatni, hogy sosem éreztem még magam ennyire jól vele. Még akkor is, ha ma alig bírok mozdulni. Hiszen tudja mindenki, Zayn nagyon szeret szórakozni, és legnagyobb szerencsétlenségemre most kellett rá jönnie arra, hogy a nyakkendőjével milyen erős csomót lehet kötni… Szabad kezemmel kicsomóztam és magam mellé ejtettem a kanapéra.
Ja igen. A kanapén vagyok egy szál pokróc díszpárnák, és útközben elhagyott ruhák társaságában. Este, már se ő sem én nem voltunk képesek felmenni az emeletre, úgyhogy itt aludtam el a Zayn karjaiban, és arra számítottam, hogy ugyan itt ugyan úgy fogok ébredni, de barátomnak nyoma sincs.
-          Ne keresd, el kellett mennie! – a hátam mögül jövő hangra azonnal oda fordultam. Azt hittem egyedül vagyok itt. De ezek szerint nagyon nem. Nyakamig húztam a plédet, amit Zayn terített rám. Kételkedtem, hogy akármi ruhaféle lenne rajtam. Így azt gondoltam jobb félni, mint megijedni.
-          Y-yaser? – Zayn apja elmosolyodott és helyet foglalt mellettem a kanapén. Nem tudtam mit kéne most tennem. Nagyon kínosan éreztem magamat. Vagyis hát nagyon? El nem tudom mondani mennyire.
Általában Zayn szülei – apja –, és tesói nem szoktak itthon lenni. Pontosabban, a háznak két része van. És ez az a rész ahova ők nem járnak. Ha tudom, hogy összefutok Yaserrel meggondolom, hogy mégis csak felvonszolom magam az emeletre.
-          Nem akartam rád ijeszteni! – nevetett halkan.
-          Hát sikerült. – mosolyodtam el, nehogy azt gondolja, mérges vagyok. – Zayn merre van?
-          Elküldtem valahova… öhm nem sokára jön. Azt hiszem. – igazította meg magán a fehér trikóját. Zayn és az apja hihetetlenül hasonlítottak egymásra. Mindkettőjüknek ugyan olyan rejtelmes barna szemük volt, a hajuk… a fekete hajuk pedig szinte könyörgött azért, hogy megérintsék.
-          Addig én… addig… - próbáltam felállni, és valahogy feljutni az emeletre, de Yaser megragadta a karom és visszahúzott maga mellé. Úgy tűnik, őt sem zavarja a ruháim hiánya. Akár csak a fiát.
-          Addig beszélgessünk. Még nem is beszéltem négy szem közt a fiam barátnőjével. – mosolygott. Vagyis, úgy hiszem, hogy mosolygott. Nem láttam semmit. Magam mellett kezdtem tapogatózni, mire a kezembe nyomta a szemüvegemet. Kicsit vonakodva ugyan, de felvettem majd hálásan pillantottam rá.
-          Már ötmilliószor beszéltünk csak így ketten! Valamit mondani akarsz?
-          Igen, mint Yaser és Blue. De mint Zayn apja és a barátnője. Na úgy nem! – rázta hevesen a fejét, majd feltette lábait az asztalra. – Tulajdonképpen nem akarok semmit mondani. Csak egyszerűen annyira félek, hogy elhagyod a fiam...
-          Hogy mi? Miért gondolod, hogy… - „Nem való hozzád.” Oké… de miért nem? Miért mondja ezt Spencer, miért gondolják ezt Zayn barátai…? Miért?! Ha szeretem őt, mit számít, hogy össze illünk-e?
-          Mert Zayn nem… Ő nem az a szőke herceg fehér lovon, akit te vársz. – Niall…? – Ő csak próbál olyan lenni. De hozzá képes nagyok az elvárásaid… – Lehet, hogy ő az, akitől sosem kapnék virágot csak egy „miért ne?”-ből. Vagy, aki leülne velem, megnézni egy romantikus filmet. Esetleg spontán elvinne vacsorázni. Nem ilyen, na és? Ő egy fekete herceg Harley-n. Egy olyan, akit nekem találtak ki.
-          Yaser!
-          Jó, bocsánat! Csak tudod…, amikor annyi idős voltam, mint ti, …idősebb talán. Volt egy lány. Nagyon hasonlított rád. Gyönyörű volt, okos és vicces. Egyszerűen hibátlan.
-          Zayn anyja? – kérdeztem halkan. Nem akartam ezt a témát firtatni, de tudnom kellett.
-          Nem, ekkor Zayn már megszületett és az anyja elköltözött. Pont ő miatta. Szerelmes voltam ebbe a nőbe. Teljesen elcsavarta a fejem. Hihetetlenül hasonlított rád... – nézett végig rajtam. Tekintetén látszott a nyomasztó hangulata, ami mindenre kihatott. Az ég szürkén festett az ablakon keresztül. A szoba olyan sivár és barátságtalan lett Zayn nélkül. – Teljesen elérhetetlennek tűnt… Egy kis lakásban élt, egyedül egy kisfiúval. Minden nap elmentem hozzá. Néha behívott magához egy kávéra. Úgy hittem kezdem meghódítani. Elhívtam vacsorázni, de megütöttem a pincért. Azt mondta, hogy szeret engem, de most nincs szüksége erre. Fel kell nevelnie a fiát, és nincs ideje egy pasira is. Főleg nem olyanra, aki ilyen példát mutat a gyerekének. És az a legszörnyűbb ebben, hogy nem sokkal később összejött valami rongyos pasival, csak mert az szőke volt és kék szemű… - feje tehetetlenül lógott nyakán. Olybá tűnt, mintha csak tegnap történt volna ez az egész, és még nem sikerült volna kihevernie. Nagyot sóhajtott.
-          Sajnálom, de én nem szándékozom elhagyni Zaynt. Még akkor sem ha megüti az összes pincért ami az útjába kerül. – Yas elmosolyodott és meg borzolta a hajam. Én is mosolyogtam.
Egyértelműen boldog voltam, hogy ezt megosztotta velem. Úgy éreztem, mióta közelebb kerültem Zaynhez, hogy az apja egyik pillanatról a másikra elfelejtett volna. Úgy viselkedett velem mint egy idegennel. Kérdeztem Zaynt, de nem mondott semmit. Úgy hittem titkolnak valamit előlem. Valami szörnyű dolgot. És ez alatt nem arra kell gondolni, hogy Zayn leellenőrizte az SMS-eimet, hanem valami tényleg szörnyű dologra. Sokáig azt gondoltam, drogot árulnak, de hamar elvetettem, majd az jutott eszembe, mi van, ha Yeser és az ő saját bejáratú emberei, ugyan olyan munkákat hajtanak végre, mint Zayn és az ő emberei. Csak ők komolyabban. De ezt is elvetettem, hiszen nem sokkal később, megláttam Yas-t egy hatalmas épületből kijönni, öltönyben. Dolgozik! Végre, fehéren-feketén van állása. Hivatalos, rendes állása. Úgy fogtam fel, csak nincs ideje beszélgetni velem. Nem pedig kedve nincs hozzá. Sokkal jobban érzetem magam utána. Bár még mindig érzem, hogy titkolnak valamit… Zayn tudja mi a jó nekem, és ha úgy érzi itt az ideje beavatni, akkor majd megtudom. Nem akarom ezzel idegesíteni. Így is nagyon nagy előre haladás volt, hogy elvitt a barátaihoz.
-          Szeretem a fiadat, és nem tervezem elhagyni. – fejeztem be a beszélgetést.
                                                                  ________________

Niall~
Órák teltek el, mióta haza került a két szerencsétlen. Liam azonnal elvonult aludni, de Niall nem tudott. A tágas nappali szélén lévő rozoga kis kanapéra feküdt és halkan bekapcsolta a tévét. Igaz, nem volt kíváncsi rá, hiszen helyette a plafont nézte, érkezésük pillanata óta. Azon mesterkedett, hogy álomba untassa magát, de egyszerűen lehetetlennek tűnt.
Fárasztó volt a nap, számára és úgy érezte, most semmit sem segítene rajta az alvás. Gondolkodni akart, és időre volt szüksége hozzá, amit talán csak most kaphat.
Egész nap egymást követték a dolgok, Niallnek ideje sem volt felfogni, egyből jött valami más.
Reggel a volt barátnőjébe futott. A mogyoró barna haját, Niall még mindig ugyan olyan vonzónak találta, mint egy héttel ezelőtt, mikor a lány kidobta. Kicsit kínos volt neki a találkozás, de Carly teljesen nyugodtnak tűnt, még akkor is mikor közölte Niallel, hogy szeretné vissza kapni. Nos, ezzel nem is lett volna baj, ha ő is szerette volna. De a gond az volt, hogy nem tudta mit szeretne. Itt érte el a nap első nehéz pontját. Nem tudott mit mondani Carlynak. Akarta őt, de nem eléggé ahhoz, hogy megkockáztasson még egy szakítást vele. Az agya mindenképpen a nemleges választ sugallta felé, a szíve viszont nem mondott semmit. Sosem volt ebbe a lányba szerelmes, ahogy semmilyen másik lányba, még sosem. Mégis ő volt mindenkinek a menedék, az a tökéletes fiú, aki soha sem bántana szándékosan senkit. És Carlyt sem akarta. Időt kért tőle.
Nem volt képes nemet mondani, de igent sem. Főleg, mert nem tudta melyiket kéne. Végül úgy döntött nem ő fogja eldönteni. Nem akarta, hogy a saját hibájából rontson, így a véletlenre bízta, pontosabban egy másik lányra.
 Megállapodott magában, ha huszonnégy órán belül találkozik egy olyan lánnyal, akiben meglát valamit, beszél volt barátnőjével és véget vet ennek a nem létező kapcsolatnak. És találkozott.

-          Hát te? – Josh, Liam és Niall lakótársa, a hangját hallatta. Izmos testét vékony vízréteg borította. Haja nedves volt, vállán egy törölköző pihent hanyagul és egy térdéig érő melegítő nadrágot viselt. Úgy nézett ki, mint aki futni készült, vagy zuhanyozni… Az első talált. Néha napján, mikor nem tud aludni lemegy a pincébe, ahol történetesen a fiúk spéci kondi terme üzemel. Niall lassan felült és rá nézett. Mintha számított volna rá.
-          Csak nem tudok aludni… - mondta egy sóhaj közben. Josh elé sétált és finoman megrúgta a kanapét, ezzel arra utalva, hogy kelljen fel és menyjen vele. De Niallnek esze ágában sem volt.
-          Gyere velem edzeni! Hidd el, ha kifárasztod magad jobban alszol. – lengette kezében a törölközőt jobbra, balra.
-          Nem azzal van a gond, hogy nem vagyok fáradt. – Josh arca hirtelen egy mosolyba torzult. Már jól ismerte Niallnek ezt a fajta viselkedését, és nem rejtette véka alá a gondolatait.
-          Ohh! Tudom én mi a te bajod! Lány van a dologban! – huppant le mellé a kanapéra, ami súlya alatt kicsit megingott és Niall mellkasára csapot rongyával. – Hallom össze futottál Carly-val! – olyan lökötten vigyorgott, hogy a fiú képtelen volt komoly maradni. Carly amúgy sem ért annyit hogy bánkódjon miatta. - Gondolta.
-          Igen, valahogy úgy… Az mondta, hogy vissza akar kapni. – ingatta meg a fejét és végig simította a számokat és betűket, amit Blue írt a karjára. Még nem tudta mit akar kezdeni, miután felhívta mit mondjon, és abban sem volt biztos, hogy akar-e egyáltalán valamit Bluetól. Csak abban volt biztos, hogy meg kell mondania Carlynak, hogy ők többé sosem lesznek egy pár.
-          És mi a baj ezzel? Carly jó csaj, te bírod, ennyi. Túl van tárgyalva! Na gyere menjünk, én futok először, te? – Josh felállt. Niall egy hatalmasat sóhajtott, mire ő is. Látszott rajta inkább el sem kezdte volna a beszélgetést, de ha már megtörtént, Niall nem engedte elmenni.
-          Az a baj ezzel, hogy kidobott, és arra nem méltatott, hogy elmondja miért. A másik ok pedig, hogy… találkoztam valakivel. – suttogta félve a reakciójától. Kínosan érzete magát, mert gőze sem volt arról, mit mondjon róla Joshnak ha megkérdezi. Nem ismerik egymást, de mégis úgy marta őt ez a gondolat, hogy azon vette észre magát, az este történteket meséli Joshnak, úgy mintha fülig szerelmes lenne, ebbe az idegenbe. – …. Hazafelé a kocsiban Liam elmondta, hogy szerinte és Danielle szerint is tetszem neki. Bár szerintem csak szarul állt a hajam, azért nézett engem annyit.
-          Ajjaj! Niall… Legalább dögös? – érdeklődött. Josh nagyon nem szerette volna, ha Niall fejvesztve ezt után a számára ismeretlen csaj után rohanna. Főleg nem így, hogy egy hete dobták, és végre beavathatná őt az „igazi pasis életbe”. Ami nála annyit tesz, hogy egy éjszakás kalandok, sör, szabadság és sör. Ja, és persze sör. De Niall nem készült ilyesmire.  Csak megforgatta a szemeit, halkan nevetve, majd rá nézetett összevont szemöldökkel bólogatott. Most Josh nevetett.
-          Csak képzeld el… Szőke haj, kék szem, magas sarkú, gyönyörű arc. Nem tudok mást mondani. Nagyon szép az biztos.
-          És most hogyan tovább…? – sóhajtotta Josh a szavakat. Nem akart olyan válaszokat, hogy „elhívom vacsorázni” vagy „holnap találkozunk” és azt sem, hogy „fel fogom hívni”. Nem akarta a csajt Niall mellé.
-          Fogalmam sincs. Ezért sem tudok aludni… Carlyval holnap beszélek és… és fel kéne hívnom Blue-t… Meg akarom őt ismerni.
-          Blue..? Mint kék? – nem is tudott azzal foglalkozni amit mellette mondott Niall, kitört belőle a nevetés. – Ki adja a lányának azt a nevet, hogy kék?
-          Ez a család neve. A keresztneve kiejthetetlen és leíratatlan. Egyébként meg mi bajod van vele? A kedvenc színem is a kék! – Niall vállat vont és végig nézett „lakás társán”. Lassan alább hagyott a nevetéssel, majd ő is visszanézett rá. – Szóval… szerinted jó ötlet?
-          …Mármint mi?
-          Felhívni Blue-t. – ismét az éjkék tintát nézegette és várta a választ, de Josh csak kis idő múlva válaszolt.
-          Nem! – Niall felkapta a fejét és barátjára nézett. – Niall! Figyelj! Nézz rám! RÁM!! - mutogatta a szemkontaktust. 
Josh… ő egy olyan fajta pasi, akit nem lehet elképzeli úgy, hogy egy lány után sírjon, vagy hogy szánalmasan kaparjon olyan után, akit láthatóan nem érdekel. Bár, melyik az a csaj, akit ő nem érdekel? Josh csak úgy vonzza magához a lányokat, de látszólag nem törődik annyit velük, mint azt ők szeretnék, és meg akarja Niallt ugyan erre tanítani. Eleget látta már, ahogy éjjel álmatlanul forgolódik az ágyában vagy a kanapén, és ha azt is teszi ne egy nő miatt tegye!
-          Téged nézlek! Mondd már! Miért ne tegyem?
-          Niall, úgy éljek! Ha te őt felhívod…, találkozol vele, és úgy jössz haza, hogy szivárványok repkednek ki a seggedből, csak mert rád mosolygott, én megütlek!
-          …Jesszus! Mikor láttál te ilyet tőlem? – nevetett Niall, de Josh komoly maradt.
-          Én csak azt mondom, hogy ez nem lesz jó neked! Csak feküdj le vele és ess túl rajta. – Az addig oké… de Blue mégis mikor egyezne ebbe bele, ha a sima vacsorát elutasította. És ekkor Zayn még képben sincs.
-          Nem… Josh ő… - ő nem olyan. Így fejezte volna be ha hagyják.
-          Azt mondod jó csaj ez a… ez a Blueberry. – olvasta le a karjáról, majd azonnal felnézett rá összeszűkült szemeivel, és oldalra döntött fejével. – Komolyan...? Áfonya? Az anyja meg biztosan eper, és úgy hívják a lakásukat, hogy gyümölcskosár, mi?
-          Én neveztem el így. – halkan nevetett rajta. Lehet Bluenak is ugyan ezek a gondolatok forogtak a fejében, mikor meghallotta. Azért volt ellenére.
-          Mind egy! Niall, én csak azt mondom nem szabad hagynod, hogy elcsavarja a fejed! Nem akarsz két hónapot várni, nem igaz? – Két hónap. Ennyi ideig voltak hivatalosan is együtt Carlyval. Ennyi időbe telt, hogy... mindegy. - Le kell feküdnöd vele! Csak felhívod, találkozol vele te csavarod el az ő fejét és estére eltűnünk Liammel. Garantálom, hogy másnapra elfelejted Carlyt, és megspórolsz magadnak két hónapot! – dőlt hátra elégedetten ezzel a „tökéletes tervvel”. Oké, Carly most nem téma. De senki sem tudja, hogy gondolja, hogy Blue önként és dalolva sétál majd Niall ágyába... Lehet van olyan lány aki megtenné, de ő pont nem közéjük tartozik, még ha első ránézésből azt is lehetne hinni.
-          Beszéljünk a tényekről! Nem ismerem Blue-t! Nem tudom, és nem is akarom őt az ágyamba imádkozni…
-          Segítek én Niall…! Én is tudtam hogy…. – most rajta volt a sor hogy félbe szakítsa a fiút.
-          Neked sem menne. Ő nagyon nem ilyen lány.
-          Haja? Talán kék?
-          Szőke! – Josh elvigyorodott. Azt hiheti máris nyert ügye van, de közel sem. Blue nem úgy szőke. Hiába gondolná azt bárki. – A szeme kék, magas sarkúban jár, és autószerelőként dolgozik. Egyszerre tűnik visszahúzódónak, de közben bátor, hiszen ki mert hozzánk szállni, míg a barátnője nem. Távolság tartó, de mégis olyan közvetlen, mintha valami rég nem látott barátok lennénk. Nem tudom még mit kéne mondanom róla, annyi sok tulajdonságát megmutatta pár perc alatt, és mind ütik egymást... Annyira lehetetlen ez a lány. Olyan... képtelenül festett, akkor ott, ...úgy.
-          Azt mondod szőke és magas sarkús? Könnyű préda.
-          Csak két szót válts vele és rá jössz, hogy nem!
-          Hát hozd haza! – mondta pofátlanul vigyorogva és a vállára csapva a törölközőjét felállt és arrébb sétált.
Lehet, hogy Blue szép, intelligens, barátságos, és még sorolhatnánk. Niall el tudná képzelni, hogy reggel mellette ébred, és tudja, hogy Josh csak jót akar neki. Értékei is, de nem megy neki ilyen könnyen a boldogság, ezekkel a módszerekkel.
Nem tudom felfogni, mi a jó abban ha idegenekkel fekszik le az ember… És nem is szeretném megtudni, még Blueval sem…

Azt hiszem.
                                                             _______________

Este volt. Az nap este, amikor Niall és Carly találkoztak London szívében lévő elhagyatott kis utcában, Niall kedven étterme előtt. Az nap este, amikor elmondja volt barátnőjének, hogy mi a helyzet. Amit igazából ő sem tudott pontosan.
Niall időben érkezett, mint mindig, pontos volt. De ez volt az ő baja. Így egyedül ácsorgott egy omló vakolatú falnak támaszkodva és várt, hogy meglássa volt barátnője gyönyörű hosszú barna haját, barna szemeit és magabiztos mosolyát, ahogy csillog a holdfényben. Carly kétséget kizárva gyönyörű lány, ne nem olyan, akire Niallnek szüksége van.
Kilencre beszélték meg a találkozót, de ő sehol nem volt. Felültették volna?
Már fél tíz volt, mikor Niall úgy döntött eszik valamit, majd haza megy. Ha a lány eljön, bent megtalálja, ha meg nem, Niallben meg erősíti azt az érzést, hogy jól tette amit tett.
Egy órát töltött a fiú az étteremben az ablakon kifelé bámulva. Sötét volt kint, egy lélek sem volt sehol. A lámpák kívül alig égtek, csak a hold és az a rengeteg sok csillag adott némi fényt. Niall azon gondolkodott, vajon mit tenne, ha Carly most befutna.
Még mindig reménykedett, hogy eljön, de lassan feladta. Csalódottan sétált ki az épületből, mikor megcsapta a hideg szél. Hiányzott neki a lány, hogy ilyenkor megölelje és felmelegítse, és amint átfutottak ezek a gondolatok a fején, nyugtázta magában, hogy megőrült.
Niall letört volt és nem gondolta volna, hogy bármi fel tudja vidítani. Nem foglalkozott a világgal, csak el akart jutni az autójához, hogy aztán haza mehessen és bevethesse magát a párnái közé. Hogy végre egy kicsit kikapcsolja az agyát. Elindult az utca másik jellegtelen és csendes felébe, hiszen akármennyire elhagyatott ez a rész, mégis csak London, és parkolási lehetőség mindenhol véges. A járdán sétált, a földet fürkészve, így aztán nem csodálkozott, mikor belé ütközött valakibe. Ijedt tekintettel nézett fel a nála fél fejjel magasabb szőke srácra, aki a semmiből termett előtte és Niall vállába kapaszkodott, még az után is hogy visszanyerte egyensúlyát.
Úgy nézett rá, mintha tudná ki ő. De nem tudta, még nem találkoztak egymással soha.
-          Sietsz? – kérdezte a fekete jelöletlen, mégis feltűnő ajtó felé pillantgatva. Niall megvonta a vállát és jobból balra ingatta a fejét, majd vissza. – Szívességet kérnék! - Tért a lényegre és a távolba nézett az ellenkező irányba. Normális esetben, Niall nem lenne ilyen nyugodt. Most sem volt nyugodt. De az nem emiatt az idegen miatt volt.
-          És pedig? – A srác még mindig a vállait fogta és kissé feszülten nyelt egyet.
-          Látod őt? – mutatott egy, a távolban álló lányra. Hosszú szőke haja vastag élénkvörös dzsekiére omlott, ami alól alig látszott ki fekete feszes ruhája. Niall bólogatott. – Öt perc és jövök! Kérlek tartsd szemmel! – kétségbe esés tükröződött az arcán, Niallén pedig értetlenség.
-          De ki ő? – A fiú egyik kezét homlokához kapta. Olyan gyorsan, mintha valami bele nyílalt volna. Mutató ujját oldalánál szemöldöke fölé szorította, olyan erősen, hogy keze bele remegett.
-          Blue az, Bule… Berry. – Niallnek felcsillant a szeme és kiugrottak a kezei zsebéből.
-      Vigyázok rá! Menj csak! – fogalma sem volt ki az az ember, de azt tudta, hogy ismeri Bluet. Talán a bátyja lehet, már ha van bátyja. Minden esetre hasonlít rá. A fiú eltűnt, csak egy ajtó csapódás maradt utána. Niall pedig a lány felé indult. Míg ő észre nem vette alaposan végig mérte szemével. Csupasz lábát különösen, és a pulóverben is látszó tökéletes alakját. Hirtelen eszébe jutott Niallnek amit Josh mondott a lánnyal kapcsolatban, és azzal a tervvel. Egy pillanatra mintha nem is találta volna annyira hülyeségnek. De hamar elillant a fejéből ez a gondolat.
-        Berry! – hangján hallatszódott a mosoly Blue arcán pedig a meglepettség. Összerezzent, majd keresni kezdte a hangforrását és mikor meglelte megnyugodott, és beszélgetni kezdtek. Niall végig azon volt, hogy tekintetét e helyén tartsa. Blue pedig azon, hogy ne bámulja olyan feltűnően Niall szemeit. Mind ketten helytálltak.
Látszott rajtuk, hogy idegesek voltak egymás társaságában, de élvezték is.
Főleg Niall, mikor látta, mennyire zavarba tudja hozni őt egy kis belső információ segítségével.
Mikor ma telefonált, hogy megbeszélhesse Blueval az autóval kapcsolatos dolgokat, nem ő vette fel, hanem egy bizonyos Ronan. Lövése sem volt semelyiküknek, hogy ki a másik és Blue hatalmas „mázlijára” Ronan úgy kezdte a beszélgetést, hogy „Ki a fene az a csillagszemű?” Félre sem lehet érteni. És Niall sem tette.
Ő próbált egy fajta „flörtölést” kialakítani, de Blue nem. Nem akarta, hogy Zayn másra gondoljon mikor kijön, mint ami valójában van, Niall viszont nem tudott Zaynről. Nem tudta, hogy Bluenak barátja van, sem azt, hogy az éppen erre felé tart és Blue hirtelen karjaiban fog ki kötni.
Niallnek fogalma sem volt róla. Nem értette mi folyik itt, hiszen neki ez annak látszott, hogy, hogy a lány, akire figyelnie kéne egyszer csak elszalad, majd valami pasi felkapja. Csúnya véraláfutásos monoklival a szeme alatt, és szétszaggatott inggel. Nem csak hogy megrettent. Hirtelenjében mintha elkapta volna a féltékenység.
Nem volt színpatikus neki a srác.
Blue felé irányította a fiúkat, akik bemutatkoztak egymásnak, de ennyi volt az egész. Nem tartották a szemkontaktust nem beszéltek. És így már világossá vált Niallnek: Blue ezért nem akart el menni vele vacsorázni. És arra is rá jött, hogy Zayn sem nagyon kedvelheti őt. Bár kételkedik, hogy Blue mesélt volna róla, pont a barátjának. Végül is mit mondhatott volna? „Milyen szép szemei voltak annak a srácnak, akivel éjjel összefutottam, ja és amúgy elhívott vacsorázni!”
-          Akkor csillag utca 300. Holnap kettőkor. - Niall elvigyorodott, mikor Blue félre kapta a tekintetét és arca elvörösödött. Kezeit elegánsan zsebébe csúsztatva nézett Zayne. mintha várna valamit. 
-          Enn, megyünk? – kérdezte sietősen. Alig várta meg, hogy Blue válaszoljon, már irányba fordult.
-          Igen, mehetünk! Akkor jó éjt srácok! – „Neked is!” hallatszott a csendben, és Zayn motyogása, mielőtt elindult. A lány mögötte botladozva tartotta az iramot, kevés sikerrel. De nagyon igyekezve. Niall és Spencer összenéztek.
-          Ő Berry barátja? – mutatott a felbőgő motoron ülő pár felé… A motoron ülő pár után, ahogy elhajtottak mellettük.
-          Egyenlőre, igen… Le akarom beszélni őt róla. Zayn egy másik oldal. Veszélyes Blue-ra.
-          Nem ismerem őket, de… elég nagy felelőtlenségre vall, sisak nélkül motorra ülni. – Niall még mindig utánuk bámult, pedig már semmi nyomuk nem volt. Túlságosan is benne volt egy olyan érzés, hogy ez így nem helyes. Egy olyan érzés, mint Blueban Niall iránt.
-          Ez a legkevesebb hidd el. Zayn tényleg, igazán veszélyes. És nem csak Blue-ra. Rád is.


Végre elkészült a negyedik fejezet! Remélem tetszett. Negatív véleményekre nagyon kíváncsi lennék!
Azt hiszem ennyi lettem volna!

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett,kövit,kövit,kövit! Imádom,gyorsan hozd az 5.fejezetet! Negatív véleményt én nem tudnék írni,szerintem így jó ahogy van. A másik szemszög is nagyon bejött,ez előtt nem nagyon olvastam ilyet!

    VálaszTörlés
  2. Imádom *------------* személy szerint Niallnek szurkolok,de Zayn is imádom :) Annyira jól írsz,csodálatos! :) Nagyon jó lett! :) *--------* Gyorsan kövit! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett,negatívat nem is tudok mondani.Tetszik a kinézet,bár nekem az előző is tetszett,de ez jobb :D
    Kattog az agyam ezerrel,de most hirtelen semmi nem jut eszembe! xd A lényeg,hogy Niall és Blue jöjjenek valahogy össze :D Kedvelem Zayn-t,de mégis Niall-nek szurkolok! :D
    Siess a kövivel mert nagyon várom! *-*♥

    VálaszTörlés
  4. uuuuuuuh ez is kibebaszot jo lett :DDD bocs a csunyaert xdd :))
    I lovee this Blog

    VálaszTörlés
  5. egyszeruen fantasztikus !! :)) siess a kovetkezvel :))

    VálaszTörlés
  6. negativ komentet kerszZ?:O de erre nem lehet rosszat irnii :DD nagyon jol irsz!! csak igy tovabb ^^ kovit gyorsan:*

    VálaszTörlés
  7. tök ügyes vagy :) kár hogy szüneteltetve van :(

    VálaszTörlés